A Balkán egy kincs, a Fanatik (zenekar) vagy egy rémálom? A kérdés jogos, a választ és véleményem késve megadom. Ma már sima személyi igazolvánnyal körbe tudtuk utazni, nem kellett drága útlevél. Na ja, némi kenőpénz (apró) kellett, kis korrupció mindenkinek jár (2-4 euró a határon, 10 euró rendőröknek).
Olvasva a régi (1993-1998-2008-as) kellemetlen élménybeszámolókat, azt kell mondani röviden, hogy elmúlt az a sötét kor, máshol és másféle bajok robognak felénk. Sőt talán már az az igazság, “Ha békét akarsz, akkor irány a Balkán” 2009 óta. Ennyire viszonylagos a világ, és bizonyos tekintetben ilyen gyorsan változik. Aki kibír egy hetet Budapesten autózva, éjszakázva és egy nagy bulit is bevállalva taxival tér haza, annak semmitől sem kellene tartania, ha egészségesen áll hozzá egy kalandos déli kiránduláshoz (pl. albániai nyaraláshoz). Jó ha tudjátok, a Balkán az EU-nak köszönhetően már rég kiterjedt TELJES Európára, ezt egyetlen németországi út megvilágította nekem az autópálya melletti parkolókban időzve.
2014 június 19-29. között egy mesés ízelítőt kapott a 20 fős csapat: www.bekatutaj.net/a-balkan-kincsei. A kedvező ár, a színes program, az apró kalandok, kis szabad programok, mindenképpen magáért beszél. Rutinos túrázók, zarándokok, hitgyakorlók és pusztán óriási energia impulzust kereső magányosok egyaránt megtalálták itt a helyük. Ki fog visszatérni? Ez jó kérdés, másodjára minden más, ami megnyugtató, hogy 3 hónapra is lehet elegendő programot találni, így nem véletlen, hogy magyar motorosok, sok-sok holland és elszánt kőkemény vadkempingező kerékpárosok is feltűnnek errefelé.
Élménybeszámoló fotók szűk (~120 db) verzió itt:
facebook.com/media_set, kattints a linkre! Tisztuljon a kép, induljon be a fantázia, és utána a kisbusz!
Miért keltik rossz hírét egy csodálatos szép vidéknek, természeti, építészeti és földrajzi csodáknak? Egy fajgyűlölő előadás részletei például:
“A Kárpátok, Transsylvania, mecsetek, harcias papok, veszedelmes albán hegyi emberek… A Balkánt Karl Maytól Karl Marxon át Otto von Bismarckig mindenki távoli és félelmetes helyként mutatta be régen. Itt uralkodókat ölnek…
Egy hajóút a csodás kék vizeken, le Rijekától egész Igoumenitsáig, Skodra-tó páratlan szépsége, az ősi Szarajevó látnivalói sem segítenek?
“A Balkán az marad, ami volt: egy európai félsziget, amely fenyegetőn meglapulva várja mindazokat, akik átmerészkednek az Alpokon. Ráadásul a félsziget túlsó végén, még ennél is ijesztőbb térségek lennének? Törökország, Kis-Ázsia, aztán egy tenger, aminek még a neve is „Fekete”… A Fekete-tengeren túl terül el a végtelen orosz sztyeppe, a vidéken kozákok, örmények, kurdok és grúzok élnek, s még a városokat is csupa egzotikus névvel illetik: Trabzon, Szevasztopol, Baku vagy például Szmirna… Ahol a Balkán véget ér, onnan fut ki a vasút Bagdadba, és onnan indulnak a karavánok Teherán és India felé.
Dél-Európát jó és rossz félszigetekre lehet osztani. A Balkán-félsziget ezek közül valami olyasmi, amire az európaiaknak tán jobb volna nem is gondolniuk. Inkább csak a jó és szép félszigetekről kellene beszélniük, például Itáliáról, a citrom- és narancsligetekről, vagy az Ibériai-félsziget verőfényes tereiről. Csak azokról a helyekről, ahol az ember, kigombolt ingben és whiskys pohárral a kezében végre egy kicsit Goethének vagy Hemingwaynek érezheti magát… Nos, a mi félszigetünk nem ilyen. A mi félszigetünk lehangoló és ráadásul veszélyes is.
“Manapság egy modern félelem, a balkáni nyomor tartja rettegésben az Európai Uniót.”
Bla-bla-bla, ez egy félelem keltő mese. Sokkal gazdagabbak egyelőre például Magyarországnál. Aki nem hiszi, az nézze meg a helyszínt és a gyermekáldás statisztikákat. Itt a jó térségekre gondolunk, nem az eldugott hegyvidéki szegénységre vagy a városi nyomornegyedekre, putri tanyákra, amiket szintén megtalálunk Borsodban vagy Budapesten.
“A Balkán egy elhanyagolt hátsó kert.” A legelőket és a macedóniai diófákat vagy a montenegrói tengerpartot látva ez szintén erős kamu.
“A balkáni emberek ugyanis nem szeretnek dolgozni.” Igen? Láttátok a köves, gyenge minőségű földeken 35 C-ban nyáron gyomláló asszonyokat? Ja, hogy összekeveritek Máltával vagy a tengerparti görögökkel őket. Szép :)!
“2 Inkább eladják a saját veséjüket vagy a gyereküket ezer euróért, csak hogy megéljenek. A lányok és a fiatal asszonyok idejönnek a bordélyainkba, a férfiak pedig feketemunkát vállalnak, jóval az átlag alatti fizetségért, miközben Nyugat-Európában egyre nagyobb méreteket ölt a munkanélküliség.”
“A Balkán robbanásveszélyes.” Robbant, de szinte az egész világ az, vegyük már észre!
“A balkáni politikusok és a bankárok egytől egyig szmokingba bújt maffiózók.” Budapesten vagy Szlovákiában nem?
“Színüket változtató kaméleonok, vérengző leopárdok, alattomosan, lesből támadó vadmacskák. És miféle nevek szerepelnek ezen a térképen? Szlavónia, Szlovénia, Szerbia, Bosznia, Albánia, Macedónia, Bulgária, Románia, Moldávia, Vojvodina, Hercegovina, Montenegró… – Montenegró! Már a név is magáért beszél, nem igaz? Milyen nyelvet beszélnek ott? És vajon megértik-e egymást az emberek? Miféle istenekhez és szentekhez imádkoznak ezek a katolikusok, muszlimok, ortodoxok, szefárdok, kriptokatolikusok, unitáriusok, protestánsok? Korábban egyébként nem mind kommunisták voltak?”
“Ha átkel valaki az Alpokon, netán kelet felé hagyja el Bécset, akkor mindenképpen egy valódi fekete lyukba zuhan. Sokkalta egyszerűbb tehát a tengerről szemügyre venni ezt a területet. Mondjuk, egy cirkáló fedélzetéről, az Adria felől. De persze még ennél is pompásabb kilátásban lehet részünk egy repülőgépen ülve.”
“Sensu stricto intim területnek, különösen mostanában. Nyugat-Európának ugyanis bizonyos problémái vannak, amelyek a hálószobában, nevezetesen a hitvesi ágyban jelentkeznek. Egyre kevesebb gyermek születik. Az iskolai osztályok létszáma egyre csökken. Lassacskán elsivatagosodnak a játszóterek. Bezzeg a Balkánon!”… “A férfiak ugyanis már itt jönnek-mennek közöttünk. Életerőtől duzzadó munkásemberek, akik vasárnaponként a pályaudvarok környékén ütik el az időt, Bécstől Rotterdamig mindenütt Nyugat-Európában.
Már csaknem fél évszázada, nyugat-európaiak milliói utaznak turistaként Horvátországba, Montenegróba, és nyaralnak Görögországban vagy Törökországban, a Fekete-tengernél…
Nyugat-Európa modern fóbiái, véleményem szerint, inkább egyfajta poszttraumatikus stressz-szindróma tünetei. Az elborzasztó háborúk, deportálások, népirtások, véres polgárháborúk és szörnyű bombázások e századában Európa „civilizáltnak” nevezett része ugyanis megtizedelte, megcsonkította saját magát. Nem csoda hát, ha most leginkább egyfajta szanatóriumnak szeretné látni önmagát: zöldhitel, csend, légkondicionált irodák, légkondicionált bevásárlóközpontok és légkondicionált elfekvők… Európában tudniillik senki sem beszél hangosan, és senki nem tesz fel kínos kérdéseket. Különösen nem a nagypapának és a nagymamának. Nagypapáról ugyanis még a végén kiderülhet, hogy háborús bûnöket követett el, nagymamát pedig lehet, hogy megerőszakolták.
Nyugat-Európa poszttraumatikus jelene azért még adhat számunkra egy esélyt. Azután, hogy majd sikerült pszichológiailag is feldolgoznia a maga Auschwitzait, Verdun-jeit, a Coventryket, a Varsókat és Guernicákat, Nyugat-Európának talán nem kell már velünk álmodnia. Azután remélhetőleg ténylegesen is szemügyre vehet bennünket, mi pedig kikecmereghetünk a rémálmok fekete lyukából.
Ugyanakkor a kérdést fel kell tennünk a másik oldalra vonatkozóan is. Vajon miért van az, hogy nehézségeinek és alkalmatlanságának okait a Balkán szinte kizárólag csak a külső körülményekben keresi? Valójában miben vétkesek a többiek? Az Ottomán Birodalom, a Habsburg Monarchia, Velence, Oroszország (minden birodalmi megtestesülésében), illetve a Szovjetunió? Valójában milyen bûnöket követett el az úgynevezett Nyugat, Angliától Németországig és Franciaországtól Olaszországig? Vajon nem fordulhat-e elő, hogy a Balkán ennek a kérdésnek az eldöntésében kissé narcisztikus és mazochista? „Kizsákmányolták a történelmünket, elvették az erőforrásainkat, tönkretették az autentikus kultúránkat, és itt hagytak bennünket minden segítség nélkül… most meg itt ülünk, másodrangú állampolgárokként, tehetetlenül, miközben pedig annyira tehetségesek vagyunk… és olyan eredetiek…”
A tükör egyik oldalán megcsodálhatjuk az összes, Balkánra vonatkozó nyugati fantáziát. A tükör másik oldalán viszont egyfajta nagyon is valóságos kollektív képmutatást vehetünk szemügyre, amelynek jegyében a Balkán áldozatként prezentálja és reprezentálja saját magát. Az ön-viktimizáció márpedig rendkívül kényelmes pozíció. Ennek okán nem csak az imaginárius Balkánról,2 hanem a Hisztérikus Balkánról is beszélnünk kellene, amely olyan formákban álmodja meg és festi le magát, ahogy azt csak egy súlyosan terhelt személyiség teheti.
Én egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy Edward Said Orientalizmus címû munkája olyan elkötelezett fogadtatásra és számos lelkes követőre talált a Balkán-félszigeten. 3 Hisz a Keletről alkotott nyugati képet elemzi. És gondosan hallgat a Nyugat viszonylatában kibontakozó keleti képmutatásról.
Tudom, hogy túl sok volt, ráadásuk sokkoló az idézet, a túlzó, kegyetlenebb részekből sokat töröltem is.
Országokra lebontva jönnek még részletek, hiszen érdemes akár 5-10 évre előre minden nyáron ide utaznunk 10-14 napra, hogy felfedezzük a Balkán anyagias, élő és emberi kincseit.
The post Balkán országok veszélyei biztonságosan elkerülve appeared first on Ezüstszamár: Szállás és utazás blog-fórum.